Élet Kenyere Háza

Kedves barátok, érdeklődők!

Mindenekelőtt áldott Új évet kívánunk mindannyiotoknak! Az Úr áldja meg minden jó szándékotokat és vigye végbe jó terveiteket az Ő nagyobb dicsőségére és az emberek üdvösségére!

Szeretettel hívunk és várunk benneteket idei első nyitott összejövetelünkre, január 28-án, szombaton Martonvásárra az Élet Kenyere Házába. Délelőtt tizenegy órakor kezdünk a kápolnánkban szentségimádással, dicsőítéssel. Este pedig vacsorával fejezzük be a napot. Távolról érkezőknek most is van lehetőség itt alvásra (akár a találkozó előtt, akár után, akár kétszer is:)

Ha érdekel benneteket az összejövetel, írjatok a közösség címére (ld. jobb oldalt).

Gyertek, imádjátok az Urat velünk együtt, közösségben!

Üveges Gábor testvérünkre emlékezünk, aki közösségünkhöz tartozó külső Társként mélyen megélte hivatásunkat:

megtalálta Jézus jelenlétét úgy

az eukarisztikus imádságban,

mint a szegényekben, akiket

ő is segített.

Betegségéből fakadó fájdalmai

ellenére derűs maradt és

figyelme az Úrra irányult, akinek

jelenlétében immár Odafentről

imádkozik érettünk...

Hála legyen Uram

- mindenért, amit adtál

- mindenért, amit megakadályoztál

- mindenért, amit elvettél

- mindenért, amit megengedtél

- mindenért, amit megelőztél

- mindenért, amit megbocsátottál

- mindenért, amit nekem készítettél

- a halálért, melyet nekem választottál

- a helyért, melyet nekem a mennyben készítettél

Hála legyen, hogy a Te örök szeretetedre rendeltél.

Amen

Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt

Veronika képes beszámolójára

a perui esőerdőben szerzett élményeiről, melyet

Martonvásáron az Önkormányzat Geróts-termében tart

2011.október 17-én (hétfőn) 18 órai kezdettel.

A minap valaki megkérdezte, mit is csinálunk most mi ketten Martonvásáron?

Erről szeretnék röviden tájékoztatást adni.

Házunk továbbra is "szemlélődő típusú" házként működik. Ez azt jelenti, hogy nagy hangsúlyt fektetünk az imádságokra és életünk többnyire egyszerű, az elmélyedést segítő munkákból áll.

Imaéletünk

Hetente öt alkalommal végzünk reggeli dicséretet, időnként előtte a "második" óra szentségimádást (minden fogadalmas / fogadalomra készülő közösségi tag köteles egy óra adorációt végezni naponta, emelett a megszentelt életűek - munkájuk függvényében - még egy órát az Úr előtt töltenek).

Délután van a rendes szentségimádásunk, egy-egy órát külön, csöndben töltünk a kihelyezett Oltáriszentség előtt.

Este -a naptól függően - vagy a plébánia-templomban veszünk részt szentmisén, vagy a kápolnánkban tartunk esti dicséretet áldozással. Vacsora után pedig befejező imaórát mondunk közösen.

Csütörtök este a befejező imaóra után további egy-egy órát szentségimádunk, virrasztunk.

Pénteken a déli órákban "pusztában" vagyunk, szilencium, egyedüllét és böjt. Ezen a napon a délutáni szentségimádást is a déli órákban végezzük.

Szombaton este feltámadási vesperást végzünk, Urunk feltámadását ünnepelve.

Az imádságon kívüli munkák

Sok a házkörüli munka: kert, konyha, takarítás, vásárlás, mosás stb.

Emellett a közösségi élet munkái: liturgiára készülés, havi beszámoló írás franciául, könyvelés, sekrestye stb.

Vannak egyéni szolgálataink, elfoglaltságaink is: László testvérnek van két házi kisközössége Budapesten, a gyúrói templomban pedig lelkipásztori kisegítőként tevékenykedik.

Veronika a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára jár esti tagozatra. Vasárnap a szentmisén a ministránsokat segíti, és elkíséri a helyi Idősek Otthonába áldoztatni járó munkatársat.

Akik meglátogatnak minket

Időnként, a hideg idő közeledtével egyre inkább benéz egy-egy hajléktalan: ételért, pénzért, megfürödni. (Jelenleg befogadni nem tudunk, mert ahhoz legalább három közösségi tag kiegyensúlyozott jelenléte szükséges.)

Havonta van szentmise, amire a falubeliek közül is eljönnek.

Szintén havonta van a Találkozónk, amire a közösség társai, barátai és érdeklődők jönnek (családosok és egyedülállók egyaránt).  Erre szokott jönni Mária-Zsuzsanna nővér is a nagyváradi házunkból.

Immáron letölthető az Élet Kenyere Háza 2011-es Körlevele a közösség francia honlapjáról.

Ide kattintva pedig rögtön a Körlevél jelenik meg.

Sajnos magyar fordítás most nem készült (kivéve a perui táborról, amit alább olvashattok).

Gyűlés egyik legfontosabb eseménye volt az Urunk színeváltozásának ünnepén (aug. 6.) tartott, éjszakába nyúló szentmise, melynek keretében öt közösségi tagunk újíthatta meg az evangéliumi tanácsok szerinti életre tett fogadalmát (3 évre) vagy elköteleződését (2 évre) .

Íme néhány kép e jeles eseményről: (felismeritek a képen szereplőket??)

Kedves barátaink, érdeklődők!

Örömmel értesítünk benneteket a szeptemberi Találkozónk időpontjáról. A szokásoknak megfelelően a hónap utolsó szombatján (24.) tartjuk összejövetelünket, mely közös szentségimádással kezdődik 11 órakor. De mindenkit szívesen látunk reggeltől, vagy akár péntek délutántól is (hogy együtt készítsük elő a Találkozót). A befejezés este a feltámadási liturgia és a vacsora után lesz.

A Találkozó témáiul a Marvejols-ban megrendezett közösségi Gyűlésünk, valamint Veronika (Szilvi) isillumai és valenciennes-i tapasztalati szolgálnak.

Aki jönni szeretne, kérjük, írjon az e-mail címünkre.

Részlet az Élet Kenyere Háza 64. Körleveléből (2011. április)

(Sajnos képek nélkül...)

Örömmel osztjuk meg veletek az előző nyári

„Fiatalok Tábora Peruban” élményeit

Még egyszer megtapasztaltuk, mennyire gazdagító egy európai fiatal számára belemerülni egy marginalizált nép egészen más világába.

Rendkívül nemzetközi csapatunk a nyelvi megismerkedés helye volt:

Tomek Lengyelországból, Annika Németországból, Marie és Axel Észak-Franciaországból (Ch’Nord) és Yeni Peruból.

Marthe nővér, aki Marie nővért segítette a fiatalok elkísérésében, zarándoklatként élte meg az Élet Kenyerébe szóló döntő meghívásának helyszíneire való visszatérést. 1995-ben részt vett az első perui „Fiatalok Táborában”. Akkor tizenegyen voltak, többen ünnepelték 20. születésnapjukat az amazonasz esőerdőben. Marthe nővér, akit akkoriban Perrine-nek hívtak, az Élet Kenyere „Jövő társa” (compagnon de l’Avenir) volt tizenhat éves kora óta:

Azt mondja, hogy az első perui utazása alatt érezte, hogy az Élet Kenyere Háza egy kis vegyes nép, Isten Kegyelme által összegyűjtve. Egy példázat, a Királyság egy jele.

Az Inambari folyó partján kérte, hogy megszentelt nővér lehessen az Élet Kenyere Házában.

A „Jövő Társai” azok a fiatalok, akik eukarisztikus hivatásunkat élik megfogalmazva egy, a tanulmány-aikhoz alkalmazkodó, évente meg-újítandó ígéretet.

Egy kis monasztikus megpihenés a Titicaca tó partján, néhány turisztikai látogatás és a 4800 méteres hegyeken való átkelés után ezen a nyáron három hetet töltöttünk Isilluma faluban.

Részvétel a „japán krumpli” kiásásában, majd az ebéd előkészítése és elfogyasztása.

Gyertyakészítés világításra, mert nincs áram.

Kerítésjavítás, lekvárkészítés a kertben található gyümölcsökből… segítés a szomszédoknak (falubelieknek) építési munkálatokban; Marie – valenciennes-i ápolónő tanuló – együttműködik a falu rendelőjében tevékenykedő egészségügyi csapattal.

A hely Ura, a maga diszkréciójában naponta többször is összegyűjtött minket, és a gyermekek jöttek, hogy együtt játszunk.

Gyerünk fiatalok!

Készüljetek a 2012-es nyári táborra!

Érdeklődjetek a Közösség e-mail címén! (eletkenyere[kukac]freemail.hu)

Mint azt többen is tudjátok, közösségünk 2011 július 29. - augusztus 10. között tartotta Gyűlését Marvejols-ban (Franciaország). A három évvel ezelőtti Gyűlés óta sok minden történt. Örömmel hallgattuk a tanúságtételeket és beszámolókat az elmúlt időszakról. Többen jöttek távolról vagy éppen első alkalommal: házaspárok, megszentelt életű testvérek és nővérek, egy pap és egy állandó diakónus, egyedülállók, társak, anawimok, gyermekek.

A munka jelentős részét az új "Vének Testülete" mandátumának és tagjainak megválasztása tette ki: az elkövetkezendő négy évre (2015-ig, vagyis a következő rendes Gyűlésig) megválasztottunk egy héttagú testületet. Az előző Testületből folytatja a Közösség szolgálatát egy házaspár és két nővér, emellett "újként" (ugyanakkor sokéves tapasztalattal) bekerült két másik nővér és egy testvér.

Ezután különböző, a hivatásunk gyakorlati megélését érintő kérdéseket tárgyaltunk mint például a munka, az osztozkodás vagy az egymástól való függés.

Az egész összejövetelt áthatotta az imádságos légkör, néhány óra híján állandó szentségimádást tartottunk, hosszú liturgiákat, napi szentmisét a ház kápolnájában.

A Magyarország-Románia Testvériséget négyen képviseltük: Mária-Zsuzsanna nővér Nagyváradról, László testvér Martonvásárról, Szilvia, aki kétéves távollét után hazatért Martonvásárra és Lehel, aki jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Folytatás következik...

Március végéhez közeledve egyre többen keresték Wolfgangot szállás-ügyben, hogy a szervezett téli hajléktalan-elszállásolás megszüntével is legyen hova menniük. Most az ebédlö mellett elkülönített ideiglenes szálláshelyen még 4-en alszanak. Ök csak éjszakára vannak itt, vacsorát és reggelit kapnak, napközben nincsenek itt.

Az itteni élet hétköznapi oldaláról még keveset írtam. Késöbb kelünk és fekszünk le, mint Magyarországon, alvásra több idöm jut. A házban a munkaidö reggel 9-töl van, a Kompletórium este 9-kor és utána munkamegbeszélés. Ez az idöbeosztás a franciaországihoz hasonló, és az étkezések is: leves helyett saláta, aztán sokféle zöldség (nem mindet ismerem) és különféle szószok, csak a krumpli és a fött tészta hasonló az otthonihoz. Vacsorára felvágottak és sajt kenyérrel, de zöldségeket is az asztalra tesznek. Hiányzik viszont a franciáknál "kötelezö" desszert: csak az ünnepi, csütörtöki és szombati vacsorán van édesség (egy kevés csokoládé vagy keksz). A kávét többnyire cukor nélkül isszák, a teát mindig (csak én teszek bele cukrot:). A konyha hosszú rozsdamentes acél asztalán egy morzsa vagy egy vízcsöpp se maradhat.

Szelektív hulladékgyüjtés mindenütt: a konyhában 4 szemetesvödör, az udvaron 4 különbözö színü kuka. Az utcákon a nyilvános szemétgyüjtö mellett egy további konténer: használt ruhák bedobására, melyet a Vöröskereszt továbbít rászorulóknak. A lakásokhoz tartozó utcai szeméttárolókat kulccsal nyitják-zárják a lakók.

Az utcákon rengeteg a biciklista, általában a járdától - eltérö színü burkolattal -elkülönített kerékpársávon közlekednek. Ha elözik egymást, a gyalogosok közé hajtanak teljes sebességgel, ami nem kellemes. Az autóforgalom is nagy, de nyugodt, fegyelmezett. A tömegközlekedés jól szervezett: sok U-Bahn, S-Bahn, Kelet-Berlinben sok villamos és kevés autóbusz, Nyugat-Berlinben több a metró, sok a busz és nincs villamos. - Ez az örökség megmaradt a "falbontás" óta. A "fal" megörzött maradványai a város 21 pontján tekinthetök meg. Több helyen turistákat is vonzó emlékhelyeket alakítottak ki az akkori állapotok - megrendítö látványt nyújtó, precízen dokumentált - bemutatására.

Tegnapelött vasárnap a Marien-Liebfrauen templomban egy fiatal pap újmiséjét ünnepeltük, akit elözö nap szenteltek pappá a berlini székesegyházban. Tudtam már jóelöre, hogy újmise lesz, mert megkértek minket, hogy erre való tekintettel alaposabban takarítsuk ki a közösségi termet. Azt viszont nem tudtam elöre, hogy az illetö szerzetes, és amin még jobban meglepödtem, hogy éppen Dél-Szudánban szolgál.

Magyarországon az elmúlt években a CSI (Keresztény Szolidaritás nemzetközi szervezete, http://www.csi-magyarorszag.hu/) útján értesültünk a Dél-Szudániak kiszolgáltatottságáról, rabszolgaként való elhurcolásáról, a CSI által beindított rabszolgafelszabadításról, és találkoztunk Budapesten egy felszabadított rabszolgával, aki beszélt életéröl, és elörevetítette a reménységet, hogy Szudán északi részétöl (az öket elhurcolóktól) talán sikerül majd különválniuk, függetlenedniük. (Lásd 2009. március 25-i blogbejegyzésünket.)

És most itt van egy fiatal szerzetes, aki ott szolgál, az azóta immár függetlenné vált, de sok nehézséggel küszködö országban. Az olasz Daniele Comboni által alapított missziós rend, a komboniánusok tagja (http://www.comboni.org/). A templomban kitett ismertetökböl megtudtam: az alapító (1831-1881) már annak idején felemelte szavát a rabszolgaság ellen és ö volt Szudán elsö püspöke. Majd missziójukat több fekete-afrikai országra és Dél-Amerikára is kiterjesztették. Peruban, Arequipában is van házuk, ahol az Élet Kenyerének is.

Az újmisén dél-szudániak csak ketten voltak jelen, Ghanából viszont egy népes csoport szolgált énekével. A liturgia a német énekekkel, a koncelebrálók beszédeivel együtt nagyon örömteli, felemelö volt. 2 óránál is tovább tartott, de senkin nem látszott, hogy türelmetlen lenne, vagy sietne. És utána még ott álltak sorba egyéni áldásért a szüntelenül mosolygó fiatal pap elött. (kép róla) 

Add, Urunk, hogy ilyen derüvel, ilyen örömben tudja átadni magát sok-sok keresztény a szegények, a kiszolgáltatottak szolgálatára!

Ebben a levelemben a keresztényeknek a szegények iránti nyitottságáról és az egyházközségi életröl szeretném tapasztalataimat megosztani veletek.

Berlinben már hagyománya van annak, hogy az egyházközségek - katolikusok és evangélikusok egyaránt - a téli idöszakban éjszakára hajléktalanokat fogadnak be: nagyobb közösségi termekben (lásd elözö levelem), plébániaépületek nélkülözhetö különbejáratú részeiben (itt sem lakik pap minden plébánián). (Meg kell jegyeznem: itt jobban el vannak látva a plébániák helyiségekkel, mint odahaza, annak ellenére, hogy itt a katolikusok kevesebben vannak, mint az evangélikusok.) A hajléktalanok téli elszállásolása ("Notübernachtung") államilag ill. a városvezetés által finanszírozott program, és az egyházközségek nyitottságán, aktivitásán, szervezökészségen múlik az, hogy hogyan kapcsolódnak be ebbe.

Berlin egyik kerületében 3 katolikus plébánia ezirányú tevékenységét szervezi Wolfgang, beleértve a nem kis adminisztrációt is (alkalmazottak felvétele, költségek elszámolása, támogatások megigénylése...). A munkatársak, akik éjszakánként a hajléktalanokkal vannak, általában dolgozó emberek, akik heti 1-2 éjszakát vállalnak, fizetség ellenében. Részben az egyházközségek tagjai közül kerülnek ki, részben más módon e tevékenységgel kapcsolatba került emberek. Férfiak és nök, minden korosztály, de legtöbb a fiatal.

Ez a tevékenység most március 31-ig tart, és záróünnepséget szerveztek már ezt megelözöen egy alkalmas vasárnapon, 20-án. A Marien-Liebfrauen templom délelötti miséjére ünnepélyesen vonult be a munkatársak közül kb. 30 fö, föleg fiatalok, akik azután közremüködtek, pl. felolvasással. A plébános mellett Wolfgang diakónusként szolgált, és ezúttal a prédikációt is ö mondta: az irgalmas szamaritánus történetét elénk állítva hangsúlyozta az elesetteken való segítés fontosságát. A mise végén a plébános mondott köszönetet a hajléktalan-elszállásolásban közremüködöknek. Kora délután egy másik templomnál gyülekeztünk (Sankt Pius, lásd a képen, ez viszonylag közelebb van az Élet Kenyere házához), ahol a hajléktalanokat szolgáló épületrész elött az udvaron ételt-italt raktak ki az asztalokra, tüzön kolbászt sütöttek, és jó hangulatban volt együtt kb. 50 ember. Falatozás után itt Wolfgang mondott köszönetet a munkatársaknak, közremüködöknek, egyházközségi szervezöknek, és az Élet Kenyere egyik befogadottjának, aki a mosást végzi a közösségi házban, a hajléktalanok számára is. A sok ember között egy erdélyi magyar is akadt, aki Berlinben próbál munkát keresni. Szokatlan volt, 20 nap után ismét magyarul beszélni valakivel! Beszéltem neki a közösségünkröl, és elhívtam, megmutattam neki a közösségi házat, megadtam neki elérhetöségeinket.

Az itteni keresztényeknél azt tapasztaltam, hogy általában nyitottabbak a belföldi szegények, a bevándorlók (sok színesbörü van itt), és a 3. világ szegényei irányában is. Ez utóbbiaknak különbözö szervezetek gyüjtenek adományokat, színes naptárakat árulva, melyek bemutatják tevékenységüket, segélyezettjeiket.

Egyik este egy rendhagyó keresztúti ájtatosságon vettem részt. Egy jezsuita tartotta, aki maga is befogad szegényeket, és él mellette egy közösség, amellyel együtt csinálja ezt. Egy modern kis templomban voltunk (St. Michael - http://www.marien-liebfrauen.de/infomich.html), ahol székeket körberakva helyet foglaltunk, kb. 30-an. Kézbe kaptunk egy füzetet, mely a keresztút 1-1 állomásához rendelten képeket mutatott különbözö - föleg 3. világ-beli - rászorulókról, és ezek szemlélése, a hozzátartozó imákkal együtt, alkotta elmélkedésünk témáját. Hozzá is lehetett szólni, többen megtették ezt.

Általában elmondható: aktívabbak a hivök és személyesebben vannak jelen (köszöntik a belépöt, rámosolyognak). Ilyen közegben a papok elmélyültebben tudnak misézni, közben többször csöndet tartanak, ez itt így természetes. Nem akarom idealizálni ezt a helyzetet, de szinte bibliai képnek tünik, amint a pap mellett ott áll a diakónus, aki a szegények gondozását intézi, és ezzel tehermentesíti a papot - nemcsak ö, hanem a többi aktív szerepvállaló is -, hogy a pap lelkibb ember lehessen, a közösség javára.

Bárcsak Magyarországon is tudnánk elmozdulni ebben az irányban.

László testvér most néhány hetet közösségünk berlini házában tölt el, onnét írja:

Berlin keleti felében, a sok kilométer hosszban felépített 7-8 emeletes monumentális szocreál épületek mellett (mintha csak Moszkvában lennék), ezek árnyékában húzódik meg az Élet Kenyere szerény 1 emeletes sárga épülete. (Kép: http://www.brot-des-lebens.blogspot.com/ - a háttérben lévö torony nem templom, hanem egy lakóházat díszít a Frakfurter Tor-nál, az emitett silusban.) Eleinte nem értettem, hogy kerül ide ez a furcsa alakú ház, aztán egy régi fényképen láttam, hogy 5 emeletes volt, és a világháború után ennyi maradt belöle. Szerzetesnövéreké volt, és a benne lévö kápolnának köszönheti, hogy fennmaradt. Az elpusztult 1. emeleti kápolna helyett 1945 után az épen maradt földszinti részben alakítottak ki egy modern kápolnát, mely Sankt Nikolaus (Szent Miklós) néven a környék lelki gondozását is szolgálta.

2004 óta használja az Élet Kenyere közösség ezt a házat és kápolnát. (Azelött Berlinnek egy másik pontján voltak.) 3 fogadalmas közösségi tag lakik itt: Wolfgang és Karin (házaspár 4 gyerekkel), továbbá Gerlinde (egyedülálló). Befogadottak: jelenleg 4, különbözö nemzetiségü férfi. A házban nagy rendet tartanak, a ház körüli munkákban részt vesznek. Csütörtök este szentmise van a kápolnában, hétköznap délutánonként szentségimádás, melyre közösségen kívüli személy is szokott jönni. Esténként kompletórium, szombaton feltámadási vesperás, hétköznap reggelente az egyedülállók laudese egészíti ki az itteni imaéletet. Részben franciából fordított, részben eredeti német énekekkel.

Wolfgang diakonusként szolgál a St. Marien-Liebfrauen templomban (kép), a hét néhány napján oda szoktunk menni, más napokon közelebbi templomokba. Elöbbi templom közösségi termében reggelente idönként én is szoktam takarítani, Gerlinde mellett, ugyanis ez éjszakánként hajléktalanok szükségszállásául szolgál*, nappal pedig különbözö egyházközségi összejövetelekre használják. (Jó nagy terem, a képen a jobb oldali árkádos résztöl elöre az utcasarokig. Szemben a bal oldali árkádoknál meg Teréz anya növérei laknak.)

*Hogy ez hogyan zajlik, arról majd legközelebb.

Szilvi az őserdei állomáshelyéről, Isillumából - ahol hírközlési lehetőség nincs -, nyolcórás utazással eljutott Masiapóba, a legközelebbi internet-hozzáférési helyre, és küldte ezt a levelet.  (Eközben Martonvásár továbbra is imádságos házként működik, alkalmanként szentségimádásra, elcsendesedésre vágyókat fogad, illetve a bekopogó szegényeknek nyújt kisebb segítséget.)

KEDVES TESTVEREK !

Ime vettem a batorsagot, hogy 3 ora 40 perc eröltetett menet, ket ora varakozas, majd ujabb ket ora utazas aran hirt adjak az esöerdöböl. (Visszafele ugyanennyi lesz, vagy meg több).

Az ösveny rendezett, a földcsuszamlasok is rendben vannak, a Kimszàrémolino (ez a « kedvenc » folyom) meg terdig sem ert. Novemberben magasabb volt, de ketten, Marie-André növerrel gond nelkul at tudtunk kelni. Akkor sok esö esett, nehez volt gyalogolni, hulla-faradtan erkeztem Isillumaba, ahol Jorgenia vart minket. Most veröfenyes napsütesben jöttünk, mintha Magyarorszagon a deli orakban kellene gyalogolni egy nem tul arnyekos erdöben.

Mar majdnem egy honapja, hogy Isillumaban vagyok. A napirend hasonlo a januarihoz. Delelött ovoda : vagy ketten együtt (ha sok gyerek jön), vagy fel idoben en, a masikban a növer van a gyerekekkel. Utana a kertben tevekenykedek, ez nagyon tetszik. Delutan szinten kert, meg adoracio. Esti dicseret a kapolnaban vagy istentisztelet a templomban. Utana vacsora es befejezö imaora. Aram nincs, igy gyertyat kell gyujtani.

Keszülünk a karacsonyra. Jorgenia tancokat es enekeket tanit a gyerekeknek. A fiatalok rendezik a betlehemet a templomban… Harom igeliturgia lesz egymast kovetoen : pentek este, szombat es vasarnap delelott. En altalaban a vasarnapi igeliturgiat vezetem, mert erre van idöm felkeszülni, het közben nincs idöm ezzel foglalkozni. A spanyollal sem törödök sokat, igyekszem pentek reggel (amikor nincs laudes) eröt venni magamon es tanulni. Viszont rendszeresen olvasok spanyolul, meg persze beszelni is kell. Szerencsere az isillumaiak szokincse nem tul böseges. Hezitalok, hogy tanuljak-e egy kicsit kecsuaul. Erdekel, de nem igazan latom, hogy sikerulne elsajatitanom annyit nehany honap alatt, amivel tudnek predikalni vagy imadkozni. Ez ugyanis az almom, hogy kecsuaul tartsam az igeliturgiat, igaz, ha Marie növer megjön, nem valoszinü, hogy fogok igeliturgiat tartani, kiveve, ha megker (szivesebben hagyom ra, nekem ez a nehany is ad nemi tapasztalatot).

Hirek a csakrabol (=kert, föld) : rengeteg avokadonk van, napi 20-30-at szedünk össze a fa alol (egy nap tobb mint ötven volt). Nagyon finom, nem olyan mint amit vettünk a Balatonon. Legalabb ötöt eszünk fejenkent naponta, reggel, delben, este. Probalunk eladni is. Sok kis paradicsom van. Nehany napja, hogy elrendeztem azokat, hogy ne a földön fussanak. Van retek-level, ami a levesbe jo. Leszedtuk a babot, ugyanazzal a mozdulattal ültettünk ujat. Nehany nap mulva a masik helyrol is szedhetunk. Rengeteg picike salata is van, mert ket tövet hagytunk felmagzani. Van picike hagyma, amit kidobva talaltunk, összeszedtünk es elültettünk. Szepen novekszenek. Ültettünk cukkinit es uborkat, meg TV paprikat. Növekszik a tök. Az ananasz egyelöre nem ad gyümölcsöt, de van tobbfele banan-fürt (fözni, lekvarnak valo vagy olyan, amit nyersen eszünk). Ültettünk zöldsegzöldjet, remelem, hogy kikel.

A konyhaban ritkan fordulok meg, legfeljebb segiteni egy kicsit, vagy megmelegiteni a vacsorat. Altalaban Jorgenia föz, ha nincs a hazban, akkor sokszor csak összeütünk valami gyorsat (pl. tejbedara).

Az ovodaba neha sok, maskor  csak egy-ket gyerek jön. Igyekszem megismerni az összes jatekot, amelyek egyben tanitanak, nevelnek is.

IMABAN VELETEK, különösen is karacsony ejszakajan, amikor a Megvalto erkezeset unnepeljuk !

Szilvi

Massiapo, 2010 december 20.

Az Elet Kenyere Haza nem csupan azokbol all, akik ott laknak. Nem csupan nehany eros, aki hordoz nehany gyongebbet. Hanem ferfiak es nok akiket az Ostya-Jezus Jelenlete hoz ossze es akik tudjak, hogy egyutt vannak meghiva, a korulottuk elok segitesere, arra, hogy valaszoljanak a meg nem szuno keresekre, a hivasokra, a gyermekeknek, csaladoknak, az imaban, a szenvedok kialtasara... Egyesek kenyeret, masok megszamlalhatatlan adomanyokat hoznak, a Gondviseles jelekent, ami ezen a kozossegen nyugszik. Masok a gyermekeket segitik... Az Elet Kenyere Haza egy nep, amely Annak a Hazaban gyulik ossze, aki magahoz vonza tagjait. 

Elkészült a valenciennes-i haz sorsaval kapcsolatban keszult hirlevél forditasa. Elnézést, de a magyar ékezetek csak részben allnak rendelkezésemre.

Itt  megnezhetitek, letolthetitek a hirlevelet.

Catherine Hamery nővértől                                                                                

(rövidített magyar fordítás)

Kedves Barátaink !

   19 évnyi Almé-i jelenlét után ideje egy kis visszatekintéssel kezdeni, mielőtt az újabb hírek következnek. (...)

   Kamerunban elsődleges küldetésem az egészségügy területén (ápolónőként) végzett munka. (...) Nem azért választottam ezt, hogy valamilyen projektet megvalósítsak, hanem a « velük élés » miatt : vagyis együtt lenni az emberekkel a mindennapokban, és ezáltal tanúsítani, hogy Isten szeretet, Isten nekünk testvérünk.

   Következzen itt Cosmas Dietrich atyának, az Almé-i misszió alapítójának egy imája (ő egy német pap, aki 50 évvel ezelőtt jött ide, 40 évet élt itt, 2007-ben halt meg Németországban, 77 évesen) :

   « Jézus, hű Tanú, áldott legyél !  Jézus, aki nekünk Testvérünk vagy és az Atyának hű Tanúja, áraszd ki Lelkedet minden emberre, a te testvéreidre, mindannyiunkra, hogy minden pillanatban – ha örömünk van és ha bánatunk, ha lelkesedünk és ha kiábrándultak vagyunk, ha szeretetben élünk vagy ha elhagyottan, egészségesen vagy betegen, barátokkal körülvéve vagy magányban, az öregségben és a halálban – mindig magunkénak tudjuk az Atya szeretetét (...) »

Az Egészségház

   A gyógyító és megelőző tevékenységek végzésére 4-en vagyunk. (...) Az Egészségház egyházmegyei intézmény, de együttműködünk az állami egészségüggyel is. A legközelebbi kórház, ahol orvos is van, 110 km-re van tőlünk.

   Az Egészségház nem önfenntartó. A gyógyszerek és a kezelések (kötözés, injekció) árát olyan szinten kívánjuk tartani, hogy az hozzáférhető legyen a lakosság számára. Jelenlegi bevételeink (a gyógyszerek árából és a kezelések térítési díjából) csak a gyógyszerek, takarítószerek és irodaszerek beszerzési költségeit fedezik. Támogatásokból tudjuk csak fedezni a személyzet bérét, az épületek fenntartását, továbbá egy motorkerékpár és egy gépkocsi fenntartását, amelyekkel a környező falvakba el tudunk jutni, gyógyszereket és oltóanyagot tudunk vinni, szükség esetén pedig a beteget el tudjuk szállítani.

   2011-re tervezzük egy kisebb épület felépítését, amelyben helyet kapna egy tanácsterem, egy járműtároló, és egy harmadik helyiség irodának illetve éjszakai ügyeleti szobának. Ezt a tervet már vannak barátaink, akik támogatják.

Hírközlés és közlekedés

   Ha egy beteget kórházba kell vinni, az 110 km, ha pedig gyógyszereket és az egészségház hűtőszekrényéhez gázt kell beszereznünk, az 260 km utat jelent. Nincsenek burkolt utak, csak földutak, melyek rossz állapotúak, és főleg az esős évszakban állandó gondot okoznak. Miután 6 év óta sem hozták rendbe az Almé–Tignère közötti utat, elhatároztam tavaly, hogy 4 hónapig nem használon az autót. Vagy elvisznek az egészségház motorján, vagy egy taxi-motorkerékpáron, vagy pedig kereskedők kisteherautóján megyek.

   Annak ellenére, hogy a mobiltelefonok már 10 éve általánosan elterjedtek, Almé környékén ez még nem elérhető, és az internet sem. 110 km-re, Tignère-ben van telefon, és 260 km-re, Ngaoundéré-ben internet.

Gyermek-Házak (óvodák)

   Ezek 3–6 éves gyerekek nevelését szolgálják, a Montessori-módszer alapján. Ma már 4 ilyen működik : Almé-ban 1, Ngaoundéré-ben 2, és Tignère-ben 1.

   Almé-ban 2 anyuka foglalkozik 35 gyerekkel, Tignère-ben Virginie 15-tel. Ngaoundéré egyik negyedében Hortense 40 gyerekkel van, reggel egy másik anyuka is segít neki. A másik csoport az Élet Kenyere Házának telkén működik, ugyancsak 40 gyerekkel. A nevelőnők számára Hortense tart továbbképzéseket. (...)

   Mindegyik Gyermek-Házban havonta és gyermekenként 0,3-0,6 euró közötti összeget kérünk a szülőktől. Ebből tudunk szappant vásárolni, abroszt (szőnyegnek leteríteni), krétát és vizet.

Almé-i fiatalok otthona Ngaoundéré-ben

   5 fiatal lakott ebben az otthonban a 2009-2010-es tanévben. Június-júliusban 3-an letették a vizsgákat és mind felsőbb osztályban folytatják a tanulást. Különböző oktatási intézményekbe járnak a városban.

   A 2008. júliusi Hírlevél nyomán kapott adományok lehetővé tették kifizetni a havonkénti villanyszámlát, vásárolni 5 matracot és 5 takarót a hálóterembe, továbbá a kút karbantartását.

 A Misszió szükségletei

Az egészségügyi tevékenységért nem kapunk állami támogatást.

v  Bérek kifizetésére (4 fő teljes munkaidős, 2 ápoló/nő és egy laboráns, aki egyúttal segédápoló is, továbbá egy takarítónő, akit 1 éve vettünk fel) 650 € szükséges havonta.

v  Egyebek : a járművek fenntartása (egy szgk. és egy mkp.) a falvak látogatásához, gyógyszer- és gáz-beszerzéshez, sürgős esetben a beteg kórházba szállításához 160 € havonta.

A Gyermek-Házakhoz

v  A nevelőnők napidíjára, a helyiségek bérleti díjára és fenntartására :

Almé : 37 € havonta

Tignère : 27 € havonta

Ngaoundéré (a 2 helyre együtt) : 96 € havonta

A fiatal kollégisták otthonához Ngaoundéré-ben :

v  Villanyvilágításra az esti tanuláshoz : 15 € havonta

v  A helyiségek fenntartására : 100 € évente

Ez évben 3 hónapra Franciaországba jöttem. Mire megkapja ezt a levelet, addigra újra Kamerunban vagyok. Mégegyszer köszönöm barátságát és a támogatást, amellyel hozzájárul missziónkhoz.

                                                                                                  Sœur Catherine 

Cím : Association Pain de Vie, 10 rue de l’Isle, 10000 TROYES (Franciaország)

"Neha (vagy gyakran?) az Ur meglep ezzel-azzal, hogy batoritson minket. Kedden telefonalt egy hazaspar, hogy van ket hely a kocsijukban, hogyha szeretne valaki tolunk Lisieux-be menni. Es mivel en meg sosem voltam, en kaptam meg az egyiket. Jo volt imadkozni a bazilikaban, Szent Terez es a szulei jelenleteben. Minden ismerost elvittem a szivembe, es azokat, akik szeretnek Istennek szentelni az eletuket, meg a hazassagra keszuloket.
Ami azonban leginkabb megragadott, az az Ur szerenysege. Belepve a bazilikaba mindig keresem az orokmecsest, mert manapsag mar nem egyertelmu, hogy a Szentseg a fooltar tabernakulumaban van. Nem is lattam a mecsest. Aztan miutan imadkoztam Terez ereklyeje elott, korbejartam a templomot, es egy mellekortalnal megtalaltam az URat. Megragadott ez a visszavonultsag. Koszonom Uram, hogy megha elrejtozol is, mindig te vagy templomaink kozeppontja es lenyege.
Koszonom, hogy megint melyebre vezettel hivatasom miszteriumaban. Barcsak eleg alazatos lennek megelni azt, amire hivsz a hetkoznapokban, itt Valenciennes kozepen!

Keszitettem nehany kepet (ezek a szokasos helyrol letolthetok): a bazilika es Szent Terez ereklyeje, ami elott egyebkent a budapesti varosmisszio idejen sokat imadkoztam. Azutan egy masik templomba mentunk, ahol imaosszejovetel volt egy marias mozgalom tagjainak. Ennek kereteben az alapitojuk, Don Gobbi predikalt, valamint megujitottak a Maria Szeplotelen Szivenek tett felajanlasukat.

Egy skapulare tortenete:

2007-ben Alençonban, Szent Terez szulovarosaban jartam, es valakitol ajandekba kaptam egy skapularet, ami azonban nem volt tul jo minosegu es hamar elhasznalodott. Azota kertem az Urat, hogy adjon helyette masikat. Lisieux-be menve gondoltam, hogy veszek egyet, de valahogy nem ereztem helyesnek a dolgot, jobb lenne, ha az Ur valakin keresztul adna (ugy, hogy en nem kerem). Nem volt tul sok idonk, igy csak epp korbefutottam a bazilikahoz tartozo kegytargyboltban. Mivel nem talaltam skapularet, ugy gondoltam, meg nincs itt az ideje. Igy, kicsit szomoruan, de skapulere nelkul jottem vissza. Ma, ket nappal ra, valamit keresve benyitottam egy helyisegbe, ahol egyebkent mar jonehanyszor jartam a korabbi itleteim alatt. Es mit latok az egyik sarokban, a szekreny tetejen? Regi rozsafuzerek, keresztek felakaszta. Es kozottuk szerenyen megbujva egy skapulare. Ime, amikor az Ur elokeszit valamit, hogy a megfelelo idoben nyilvanossagra hozza. Mert mindennek megvan az ideje, ahog a predikator tanit bennunket, eppen ezekben a napokban a szentmise olvasmanyaiban. Deo gratias."

Szilvia

"Notre-Dame du Saint Cordon"

"A XI. szazad elejen pestisjarvany tamadta meg Valenciennes-t nehany nap alatt tobb mint 8000 ember halalat okozva. Ebben a halalos veszedelemben a helyiek az Eg fele fordultak Szuz Mariat segitsegul hiva, akinek tisztelete mar akkor fontos szerepet jatszott a varos eleteben. Egy Bertholin nevu remete, aki a kozelben lakott szinten konyorogni kezdett a valenceinnes-iekert megsokszorozva imadsagait, virrasztasait, bojtjeit, vezekleseit. Maria, az Irgalom Anyja, Szomoruak Vigasztaloja kozbenjart a konyorgokert. 1008 augusztus 31-en megjelent Bertholinnek es ezt mondta: Menj, keresd fel Valenciennes nepet. Hirdesd neki, hogy "lefegyvereztem" Fiam kezet. A szeptember nyolcadikat megelozo ejszakan nepem tudni fogja, hogy meghallgattam ketsegbeesett kialtasukat. Menjenek tehat a szolgaim a varos falaira es ott meglatjak majd a csodakat.

A remete teljesitette a kuldeteset. Meghivta a varos vezetoit es lakoit, hogy alljanak keszen a kegyelem befogadasara oszinte imadsagban es igaz megteresben. Bertholin hivasara betegek es egeszsegesek egyarant elokeszultek imaval es bojttel szeptember hetedikere. Osszegyulve a falakon a tizenotezer nezo lathatta, amint az ejszaka vilagos nappalla valtozik es megjelenik egy hatalmas Kiralyno szepsegbe oltozve korulveve szamtalan angyallal, akik ugy tunt, hogy a remetesegbol jonnek. Maria skarlatszinu kotelet (Cordon) tartott a kezeben. Jelzesere az osszes angyal kozul a legfenyesebb megkerulte a varost es kornyeket maga mogott lefektetve a draga Kotelet. Befejezve a kort, a latomas eltunt. Ugyanabban a pillanatban a jarvany megszunt es aki beteg volt, meggyogyult.

Masnap, szeptember 8-an a remete visszatert Valenciennes-be Szuz Maria egy ujabb uzenetet hozva. Ettol kezdve Mariat mint "Notre-Dame du Saint Cordon"-t tisztelik. Bertholin megismertette Valenciennes nepevel szabaditojuk akaratat: tuzes szeretet a Fia, Jezus irant, a bun, minden rossz okozojanak a megvetese es hala a kapott joert. Ennek jeleul minden ev szeptember 8-an tartsanak kormenetet a "Saint-Cordon" nyomat kovetve.

Valenciennes lakosainak neveben a varos akkori vezetoje fogadalmat tett, hogy megvalositjak Maria akaratat. Ezer evea valenciennes-iek eleget tesznek ennek a szent kotelezettsegnek: mindig nagy unnepelyesseggel tartjak meg a kormenetet, es meg a nehez tortenelmi idokben is huek maradnak oseik fogadalmahoz."

Forras: Manuel des Pèlerins de Notre-Dame du Saint Cordon à VALENCIENNES 2010.

Az Elet Kenyere Haza is reszt vesz ezen a hagyomanyos kormeneten: a hazban lakok egyutt a szegenyekkel, gyerekekkel... Fenykepek az albumbol elerhetok.

Zsibvasar

A nagy unnep utani nap az egesz belvarost ellepik az arusok: butikok es az egyszeru emberek standjai egyarant megjelennek. Az Elet Kenyere is kivonult, hogy a direkt erre a celre adomanyba kapott holmikat eladja. A bevetelt a haz megvetelere forditottuk: pontosan ezer euro. Errol is vannak kepek az albumban.

Ime egy valogatas a kozossegi taborban keszitett kepeimbol.

http://picasaweb.google.hu/sabbateai

Mindenkit udvozlok Valenciennes-bol.

Szilvi

A tavalyi evhez hasonloan iden is szerveztunk nyari tabort a kozosseg tagjainak, baratainak, erdeklodoinek. Most a Lozere-i hegyek kozott megbujo regi vizitacios monostor adott helyet ennek az egyuttletnek.

Sokfelol erkeztunk, nem is egyszerre, nem is ugyanannyi idore. Elsokent Gerlinde erkezett Nemetorszagbol, majd augusztus otodiken harom autoval tizenketten Valenciennes iranyabol. Egy ottani csalad (anyuka es harom gyerek), Marie-Thérèse nover es Angeline a hazbol, egy muzulman lany, aki sogat segit (ott volt a tavalyi taborban is, Lengyelorszagban), ketten a Magyar Testverisegbol (Maria-Zsuzsanna nover es Szilvi), Anne Belgiumbol, vele egy autoban egy, a kozosseg irant erdeklodo anyuka kislanyaval. Anne alig masfel oraval az indulas utan kapta a hirt, hogy aposa meghalt... megis megtette a nyolcszaz kilometeres utat. Masnap pedig vissza a temetesre (tizenotodiken pedig elso unokajanak a kereszteloje!)

Keso esti erkezes utan jolesett lepihenni a csondes monostor cellaiban. Az Ur bekeje fogadta az erkezoket.

Masnap delelott a kiados alvas utan megismerkedhettunk a hazzal, annak multjaval es jelenevel. Bejartuk a "rejtett" helyeket es megcsodalhattuk azt a lelemenyesseget, amivel letrehoztak ezt a hazat. Mindent ugy kialakitva, hogy leginkabb a praktikussagot szolgalja es ne akadalyozzon az Istenre figyelesben. Kulonosen nagy elmeny volt a beteg noverek szamara kialakitott resz. Kulon lepcso a papnak, aki igy feljohetett, hogy meggyontassa es megaldoztassa a betegeket... ralatas az oltarra, hogy ok is reszt vehessenek a liturgian... Delutan a haz mogotti fennsikon tettunk setat, ahonnan szep kilatas nyilt a varosra, ugyanakkor ugy erezhettuk, mintha visszamentunk volna az idoben: regi kokeritesek, koepuletek a pasztoroknak...

A tovabbiakban a napjaink egyreszt a delelotti munkak es imadsag, valamint a delutani kirandulasok ritmusaban zajlottak.

Igy szombaton a kulonbozo haz koruli tevekenysegekkel ismerkedhettunk. Kert, allatok, konyha, mosoda, takaritas, sekrestye, viragok, az etkezeshez kapcsolodo szolgalatok (terites, felszolgalas, mosogatas stb.) - senki sem maradt munka nelkul. Aki akart, emellett jeletkezhetett adoraciora, feloras valtasokban. Delutan a tortenelmi belvarost neztuk meg, ahol eppen fesztival zajlott. Animacios eloada, kozepkori ruhakba oltozott varoslakok felvonulasa. Este pedig tuz-zsonglorok szorakoztattak a kozonseget.

Vasarnap Szent Privat-nak, a kornyek remete-puspoke, aki elsokent evangelizalt ezen a teruleten, az unnepe volt. Ez alkalombol a remetesegenek kozeleben, az erdoben tartottak bucsui szentmiset, amin az aktualis es a nyugdijas puspok is reszt vett. Itt talalkozhattunk egy Peruban szolgalo szerzetes-pappal is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy kozossegunk Massiapoban letelepedett... Az erdoben megebedeltunk, majd rovid erdei turat tettunk. Hazafele menet pedig megneztuk Mende-ot, ahol a szent puspok foldi maradvanyai elott is imadkozhattunk.

Hetfon reggel a laudest kovetoen haz koruli munkak es adoracio. Delutan pedig a kozeli Mulinaca tohoz mentunk. Este pedig kozos imadsaggal zartuk a napot.

Kedden egesz nap a haz rendelkezesere alltunk, igy a delutani program afonya-szedes volt. Rovid  autozas utan egy erdobe erkezve talaltunk ra az afonyasra, amerre csak neztunk, mindenhol afonya... Este Nelson Mandelarol neztuk meg egy ketreszes filmnek az elso reszet. Ehhez Catherine nover tartott egy kis ismertetot, hiszen o jobban ismeri az ottani viszonyokat, ha nem is a Del-Afrikai Koztarsasagban el, hanem Camerunban. Keso este erkezett meg a kisbusz, amivel a tobbi magyar erkezett: Gabor es Piroska harom gyerekukkel, Dani es Eniko (a nagyvaradi haz baratai) egyik gyerekukkel, valamint Laszlo testver. Ket nap alatt 1900 kilometert utaztak, ejszakara megszallva a Regina Pacis kozosseg Verona mellett talalhato hazaban.

Szerda delelott az afonya valogatasa vart minket, meg a magyaroknak a haz korbejarasa. Delutan kirandultunk: megneztunk egy 30 meteres vizesest, aztan "alaszalltunk" a "Pokol torkaba" (Gorge de l'Enfer - ez az ut az aszfaltozas elott igen veszelyes volt, sok balesettel, kulonosen telen; innen kapta a nevet). Vegul egy regi faluba, Saint Pierre de Peyre-be erkeztunk. Kozben megerkeztek a berlini hazbol Wolfgang es Karin ket gyerekukkel.

A csutortoki nap az egesz napos kiradulas napja volt. Nagy kort tettunk. A Point de Sublime nevu kilatonal kezdtunk, ahonnan gyonyoru kilatas nyilt az egesz kornyekre. Innen leereszkedtunk a Tarn folyohoz, ahol a batrabbak meg is martozhattak a huvos vizben... Keso delutan eppen a szentmise kezdetere erkeztunk vissza a hazba.

A penteki napot otthon toltottuk, delelott almapucolas a szorphoz es a kompothoz, delutan pedig szabadido.

Szombaton a magyar konyha is bemutatkozhatott: paprikaskrumpli keszult. Delutan ket reszre oszlott a csoport: nemelyek a Farkas "rezervatum"-ba mentek, mig masok Lydia vezetesevel Saint Pierre de Peyre-bol indulva turaztak. A kozos piknik vegul elmaradt, nem csak azert, mert a turazok szinte mindent megettek, hanem azert is, mert a tobbiek nem tudtak elszakadni a farkasoktol. Kozben megerkeztek a troyes-iak: Jean-Luc es Genevieve, majd Benoit is (aki egy honapra visszajott Perubol Franciaorszagba). Este, a feltamadas eloestejen unnepi liturgiara gyultunk ossze. Wolfgang (aki Karinnal egyutt a Venek Testuletet kepviselte a tabor idejen) beszelt nekunk az egyseg fontossagarol, hogy felismerjuk a masikban Jezust, es azt a kegyelmet, amit o kapott. Kiemelte emellett a zsolozsma fontossagat is, hogy mint laikus kozosseg az Egyhaz hivatalos imajahoz csatlakozhatunk ezaltal. A napi szentmise es adoracio mellett a zsolozsma huseges vegzese kell, hogy a liturgikus eletunk gerincet adja.

Vasarnap, Maria mennybevetelenek unnepen erkeztek meg az alapitok, Pascal es Marie-Annick. Ok az augusztust a kornyekbeli vasarokat jarva toltik: aruljak az Afrikaban, kulonosen Nigerben keszitett kezmuves termekeket. Delutan Pascal nehany foto segitsegevel mutatta be az ottani tevekenyseguket: a leprasfalut, ahol a batikokat keszitik, az epulo kapolnat, a Gyerekek-Hazat, a nomadokat, akiknek nehany eve a kozosseg vett egy nyajat es akik az ovodat is mindig magukkal viszik, az ovonok kepzeset, a rendelot, amit a kozosseg tart fenn. Ezen a vetitesen reszt vett a kornyekbeli asszonyokbol es ferfiakbol alakult csoport, ami ruhak es takarok kotesevel segiti a nigeri raszorulokra. Este a szabadban keszult a vacsora: sult kolbasz a helyi specialitssal (sajt + krumpli es fuszerek). Es az Ur is koszontott bennunket a Szovetseg jelevel, a szivarvannyal. Este a hideg es a varhato eso elol behuzodva az ebedloben hallgattunk legendakat, amit az egyik asszony meselt. Vegul a napot a varosban megrendezett tuzijatek zarta.

Hetfon takaritas, a valenciennes-iek indulasa. Egesz napos szentsegimadas. A magyaroknak megbeszeles Karinnal es Wolfganggal.

Kedden is folytattuk a takaritast. Delutan nehanyan korbejartuk a varost, majd felkapaszkodtunk a varossal szemben, a folyo tulpartjan kezdodo hegyre, ahonnan gyonyoru kilatas nyilt az egesz kornyekre. Este Catherine nover tartott vetitessel egybekotott bemutatot Kamerunrol, kulonosen is az almé-i missziorol, ahova rovidesen vissza is ter.

Szerdan a magyarok lementek a tengerpartra, tobbeknek kozuluk most adatott meg eloszor a lehetoseg, hogy tengerben furodjenek. Mindannyian nagyon elveztuk.

Innentol mar nem volt semmilyen szervezett program. A franciak lassan mar mind elmentek, a nemetek is utrakeltek. Es mar masok jottek. Martine, aki anawim a marvejols-i hazban (egyebkent Esther novernek, aki Izraelben remete, a testvere) a hatvanadik szuletesnapjat unnepelte, erre erkeztek baratai, rokonai.

Penteken a magyarok az utra keszultek: szombat hajnalban ujra nekivagtak a majd ketezer kilometeres utazasnak immaron Maria-Zsuzsanna noverrel, aki veluk egyutt tert vissza. Szilvi itt maradt Marvejols-ban, ahonnan rovidesen Valenciennes-be utazik. Onnan meg majd Peruba, ha az Ur is ugy akarja.

Igy zajlott az idei kozossegi taborunk, vakacionk. A kovetkezo ev pedig a Gyulesre valo keszules eve. Ezt mar most imaitkba ajanljuk. Ennek egyik elso esemenye lesz a venek talalkozasa kisero puspokunkkel, Mons. Boishu-vel szeptemberben, vagy oktoberben. Ekkor dontenek majd a Gyules helyszinerol es pontos idopontjarol is...

A kesobbiekben majd lesznek kepek is a taborrol, ennek osszeallitasa azonban kicsit tobb idot vesz igenybe.

A júliusi találkozónk inkább nyílt napnak tűnt. Sokan ugyanis most látogattak el hozzánk először. Éppen ezért a szentségimádás előtt bemutatkoztunk egymásnak.

Alina egy Győr melletti faluból érkezett. Származását tekintve lengyel, de már 27 éve él Magyarországon. Ő már találkozott a közösséggel: járt a varsói házakban és Zochcinban is. Megismerkedett az ottani társakkal, Elisabethel (aki gyakornokságát kezdte meg a tavalyi közösségi táborban) és Margareth nővérrel. Ő néhány napra maradt a találkozó után is.

Ketten érkeztek Recskről: Éva és Marika. Ők a Karizmatikus közösségekről és lelkiségi mozgalmakról szóló könyvben olvastak rólunk és jöttek el, hogy megnézzék az életünket. Számukra az utazás is nagy kaland volt. Reméljük megérte nekik!

Négy fiatal érkezett Budapestről. Közülük ketten most először találkoztak a közösséggel, Szabolcs pedig Nagyváradon járt már korábban.

Hűséges barátaink, Gábor és Piroska is megérkeztek Gabikával és Gellérttel.

Meg persze Mazsu nővér Nagyváradról, aki repülője indulásáig nálunk is marad. Szerdán  indul Franciországba, ahogy Szilvi is, aki már vasárnap elment a szüleihez, mert az ő gépe Bécsből megy. Majd a párizsi reptéren találkoznak, ahol Marie-Thérese nővér várja őket.

A délutáni megbeszélésen szó volt az Élet Kenyere Háza alapjairól. A házaink közepét képező Eukarisztiáról, a népben élésről (különböző életállapotok együttélése, a szegények és a gyermekek helye közöttünk). A gondviselésre hagyatkozásról. Ezzel kapcsolatban Gáborék is kifejtették a tapasztalatikat. Ők éltek a közösségben is, mint elkötelezettek, majd azóta is hűségesen élik azt.

Ezután beszámolók következtek az elmúlt hónap eseményeiből: Mazsu nővér a csiksomlyói búsúról. László testvér a gánti tanúságtételünkről. Szilvi pedig a szombathelyi székesegyházban mutatta be a Közösséget és tartott beszámolót külföldi szolgálatáról.

A feltámadási liturgiát végül az ünnepi vacsora követte. Néhány átmentek a kutatóintézet parkjába meghallgatni az esti hangversenyt.

Vasárnap a plébánia-templom búcsúja volt. Az eső miatt a sziget helyett végül a templomban tartottuk meg az ünnepi szentmisét, aminek főcelebránsa Bíró László püspök atya, családreferens volt.

Ezután Éva és Marika útrakeltek, majd Szabolcs és Gabriella is. A többiek még maradtak néhány órára, vagy napra.

További képek.

Szent Mária-Magdolna emléknapján érkezett hozzánk Sörédi Imre atya, velencei plébános, hogy a bűnbocsánat szentségében részesítsen minket és azokat a helyi híveket, akik hűségesen jönnek a havonkénti szentmisére.

Most kivételesen az ebédlőben tartottuk az Eukarisztiát, mert két tolókocsis is jelezte, hogy szeretne részt venni az ünnepen. Végül csak Gábor tudott eljönni.

A lelki táplálék után a testnek is jutott: többen készültek, így megtelt az asztal, amit körülülve együtt fogyasztottuk el az ünnepi vacsorát.

Imre atyát a püspök a székesegyházba helyezte, mint plébános-helyettest. Kísérjük imával az ő szolgálatát.

És kérjük az Urat, hogy adjon nekünk mindig olyan papot, aki szívesen mutatja be az Eukarisztia-áldozatot az Élet Kenyere Házában.

Néhány kép készült a szentmiséről és az atya búcsúztatásáról, ide kattintva megtekinthetők.

Folytatódnak a kerti munkák. A borsót már leszedtük: 2 kiló lett megpucolva. A sóskából jutott a szomszéd néninek is. A málna folyamatosan terem. Lassan elő kell készíteni a talajt a diófa alatt, hogy könnyű legyen a lehulló termést összeszedni.

Idén a teaszárításra is sikerült időt szakítani. Szilvi majd elviszi magával az idei citromfű és menta termést a valenciennes-i háznak, ahol mindig sok tea fogy.

Még a tavalyi dióból is van, annak egy része szintén a francia testvéreknek fog örömet szerezni.

Lezajlott a pécsi egyházmegyéből érkezett két papnak és egy családapának a látogatása. Két napot töltöttek nálunk, mialatt bepillantást nyerhettek a hétköznapi tevékenységeinkbe, liturgiáinkba, az egyéni szentségimádás meghittségébe. Hétfő délután elmentünk Gáborhoz, aki sajnos már nincs olyan állapotban, hogy a közösségbe járjon. Ő a meghívásáról beszélt nekünk, meg az Eukarisztia-élményéről. Mindkét nap volt szentmise a kápolnánkban. Bárcsak máskor is lenne, és nem csupán havonta, amikor a velencei plébános, Imre atya eljön hozzánk! Őt egyébként áthelyezték, így egyelőre bizonytalan, hogy ki fogja ezeket a havi szentmiséket bemutatni, és bennünket gyóntatni...

Szilvinek megvan a repülőjegye, 28-án indul, hogy újra a "nagyközösség" szolgálatára legyen. Az előzetes tervek szerint maximum egy évig lesz távol. Először Franciaországban tölt néhány hónapot, de reméli, hogy az Amazonasz esőerdőbe is visszatérhet fél évre. Mária-Zsuzsanna nővér is ezen a napon megy Franciaországba, majd a reptéren találkoznak és együtt mennek Valenciennes-be, utána pedig Marvejols-ba a közösségi táborba. Ő egy hónapot fog kinn tölteni.

Sikerült megszervezni a kisbuszos kimenetelt is, így augusztus 9-én jön két házaspár gyerekekkel és László testvérrel. Éppen megtelik a kilenc fős kisbusz!

Vagyis összesen nyolc felnőtt és három gyermek fogja a magyar testvériséget képviselni ezen a közösségi táboron. Kivéve, ha addig még valaki jelentkezik és akkor többen leszünk!

A tegnapi nappal kezdetét vette a perui tábor, amelyet a közösség minden évben fiataloknak (17 éves kortól) szervez. Imádkozzunk értük és a kecsuákért, akikhez mennek!

A júliusi Találkozó időpontja MEGVÁLTOZOTT: 24-e szombat 11 órától.

Ahogy halad a nyár, nekünk is megszaporodnak a tevékenységeink, a találkozásaink. Ez az utazások ideje, a látogatásoké.

Elvihettük a Közösség szellemiségét Szombathelyre, ahol Szilvi a székesegyház három csoportjában tehetett tanúságot az Úr csodáiról közöttünk.

Együtt mentünk Gántra, ahol egy zirci családcsoport most tartja a táborát. (imádkozzatok értük, hogy hasznos legyen számukra ez az együttlét!) Ott László testvér beszélt a szegénységről, ahogy azt mi megéljük. Olyan egyszerűen és természetesen, hogy akárki követheti ezeket az apró tetteket, amelyek kedvesek az Úr szemében. Nem kell hozzá szerzetesnek lenni, kolostorba vonulni, hanem csupán ráhagyatkozni az Úr gondviselésére és vezetésére.

De nem csak mi megyünk, hozzánk is jönnek. Több érdeklődőt várunk, egyedülállókat, papokat, házaspárokat...

Júliusban is lesz Társtalálkozó, kivételesen nem az utolsó szombaton, hanem 17-én. Erre is szeretettel hívunk és várunk mindenkit, aki szeretne az Úr jelenlétében megpihenni és egy lelki napot megosztani a Közösség tagjaival, barátaival.

Augusztusban pedig az Élet Kenyere Háza nyári táborába megyünk, Marvejolsba (Dél-Franciaország). Még bizonytalan hányan, jelenlegi állás szerint, hárman közösségi tagok és két barát házaspár gyerekekkel.

Emellett a kert is nagy feladat elé állít minket: cseresznye, meggy, málna borsó, sóska, sárgarépa... és sövény-, fűnyírás...

De minden munka mellett a legfontosabb mindig is az Úr előtt töltött órák, lenn  a pincekápolnánkban. Ott hordozzuk imában az egész Közösséget, minden szegényt, mindazokat, akik eljönnek, vagy akikhez mi megyünk és a szándékokat, amelyekkel megbíznak bennünket.

Pünkösd után is mozgalmas életet folytattunk.

A május végi találkozót rendhagyó módon Gáboréknál tartottuk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket saját házukban és megtapasztalhattuk az Úr jelenlétét, aki jelen van azok között, akik az Ő nevében gyűlnek össze.

Utána néhány napra Görcsönybe látogattunk, ahol Hegyháti Tibi és Cseh Peti atyák vártak bennünket. Sok találkozásban volt részünk. Minden házban tapasztalhattuk a vendégszeretet. Útközben láttuk az árvíznek, belvíznek következményeit: lezárt utak, vízátfolyások, új "tavak"...

Reméljük, hogy kapcsolatunk folytatódik, ugyanis a két atyát és ismerőseiket július elején mi is vendégül láthatjuk. Az Úr mutassa meg nekik az utat, amire elhívta őket!

Bicsérdi Kinga is benézett hozzánk épp csak egy pillanatra.

Szilvi pedig Mártát látogatta meg az egyik pesti útja alkalmával. Márta mostanában nem tudott eljönni a martoni házba, bízunk benne, hogy a továbbiakban gyakrabban találkozhatunk vele, meg Üveges Gáborral is, akinek sok problémája van az egészségével.

László testvér folytatja a gyúrói lelkipásztorkodást.

Alakul a marvejols-i útnak a terve is, úgy néz ki, hogy megtelik a kilenc személyes kisbusz és még olyanok is lesznek, akik máshogy oldják meg az utazást. Ezen a nyáron a tavalyi közösségi táborhoz hasonló összejövetelt szervezünk, ezúttal Marvejols-ba (Dél-Franciaország).

Szilvinek lehetősége volt, hogy Szombathelyen a Székesegyház két plébániai közösségében is bemutassa a Kenyér Házát és a perui missziónkat.

Pünkösd előtt minden évben egy nagy várakozás lesz úrrá az Egyházon, a közösségeken és azokon, akik éhezik az Úr érintését. Aztán elérkezik pünkösd és mi történik? Eljön a Lélek? Valóban eljön? Vagy csalódunk, hogy most sem ismétlődött meg a pünkösd, most sem kaptuk meg azt az erőt és bátorságot, amit az apostolok?

Hisszük, az Egyház hitével, hogy a Lélek ma is működik, hogy Ő az a "Más Vigasztaló", akit Jézus megígért, akit elküldött, aki által "velünk van a világ végezetéig". Hisszük, hogy ma is történnek csodák, hogy ma is feltehetjük a kérdést, mint az első 5000, "Férfiak, testvérek, mit tegyünk?"

Az Egyház hagyományainak megfelelően kilenceddel készültünk Jézus mennybemenetelének ünnepétől, ami a világegyházban "Áldozó-csütörtökön" van. Másnap, pénteken Nagyváradra látogattunk, ahol Mária-Zsuzsanna nővérrel kezdtük el a Megújulás által javasolt kilencedet. (De néztétek-e már a Mennybemenetelt követő zsolozsmát? Az is kilenced! Tele van a Szentlélek hívásával, várásával!).

Szombaton már jöttünk is vissza, mert Lászlónak vasárnap Gyúróra kell mennie.  Egész hazafele úton viharban jöttünk. Pusztító vihar volt, sokaknak okozott szenvedést. Ez nem a Szentlélek viharos szele, mint az Első Pünkösdkor. Jöjjön az a szellő, amire Illés várt!

A közös vasárnapi adorációt követően Szilvi pusztába vonult, hogy a csöndben hívja a Szentlelket Egyházunkra és benne az Élet Kenyere Házára.

László testvér pedig találkozásokkal, imával készítette elő a pünkösd előesti imaórát, amit a gyúrói templomban az ottaniakkal közösen ünnepeltünk. Gitárral és nagy nyitottsággal. Utána itthon, a kápolnában tartottuk meg a liturgiát, majd szentségimádást.

Mária-Zsuzsanna nővér, Lehel, valamint egy nagyváradi barát házaspár a csíksomlyói búcsún vettek részt, amit összekötöttek az ottani Élet Kenyere-ház megnézésével is. Egyelőre erről nincsenek híreink.

Ma pedig Budapestre megyünk, hogy a Megújulás által szervezett Gellért-hegyi imádságon, Eukarisztián együtt kérjük az Úr áldását egész országunkra...

Jöjj, Szentlélek, tégy képessé bennünket az Örömhír hirdetésére a legszegényebbek felé, akiknek a segítségével evangelizálsz bennünket!

Közösségünkben sosem vásárolunk magunknak ruhaneműt, hanem egészen az Úr gondviselésére bízzuk magunkat. Ez időnként nehéz; de az utolsó pillanatban mindig meglepő kedvességgel gondoskodik rólunk az Úr.

Franciaországból mindig hozunk ezt-azt, mert ott több adomány érkezik. László testvérnek volt szüksége új cipőre, mert a régi már elszakadt, esőben beázott. Szilvinek volt a feladata, hogy keressen az ottani adományruhák között egy megfelelő cipőt, amit egy beöltözött testvér is felvehet. A képen a valenciennes-i ház ruha-raktárának egy piciny szeglete látható. Az ottani közösségi ház ruhaosztással is foglalkozik. Ingyen adja a legszegényebbeknek, és jelképes áron (pl. egy euróért két nadrágot) azoknak, akik abba piciny ruhaboltba betérnek, amit a közösségi házban alakítottak ki. Itt dolgoznak az önkéntes barátok, akik válogatják, rendezik a ruhákat és a becsöngető szegényeknek, hajléktalanoknak megkeresik a megfelelő ruhaneműt.

"Magam nem is vállalkoztam arra, hogy megkeressem a megfelelő dobozt, hanem segítséget kértem az ott önkéntesekként segítő barátoktól. Ők aztán hoztak két doboz cipőt. Egyik cifrább volt, mint a másik, sokról nem is lehetett megállapítani, hogy férfi vagy női. Már fel is akartam adni, amikor valahonnan előkerült egy fekete bőrcipő, éppen olyan, amit László testvér eddig is hordott. Nagyon megörültünk és imádkoztunk, hogy jó legyen, mert egy kicsit kicsinek látszott. Végül hazahoztam és odaadtam a testvérnek: éppen jó. Milyen véletlen..." Szilvi

Az Életkönyvből:

"A ruházkodásban teljesen a gondviselésre hagyatkozunk. A jóléti társadalom, amiben élünk, bőségesen elegendő többletet halmoz fel, hogy kielégítse vele igényeinket, mint ahogy azt a közösség kezdete óta számtalanszor megtapasztaltuk. A ruhavásárlástól való tartózkodás csodálatos lehetőséget nyújt megtapasztalni Isten gyöngédségét, aki a legapróbb részletekig gondoskodik szükségleteinkről, még azokról is, amiket meg sem fogalmazunk az imában, és alkalmat ad a tanúságtételre, mely a bizalom gyümölcsét termi azokban, akik hallják."

Még Dániel testvér álma volt, hogy a kertünkben lévő kisházat "pusztai hellyé" alakítsuk ki. Most megvalósulni látszik ez a terv. A már 10 éve lakatlan ház újra befogadóképes.

Néhány gondolat a megszentelt életűek pusztában töltendő időszakáról közösségünk szabályzatából, az Életkönyvből:

"A megszenteltek havonta két napot töltenek pusztában, nem azért, hogy pihenjenek, vagy behozzák a lemaradt munkát, hanem azért, hogy küzdjenek. Ezt a küzdelmet nem saját magukért vívják, hanem az egész közösség nevében és minden emberért.

Negyedévenként egyszer egy egész hétre vonulnak pusztába, hogy mindenki nevében harcoljanak, és hogy meghatározott szándékokért imádkozzanak [...]

Ők a közösségi test gyökerei: rejtett életük, lemondásaik és imájuk biztosítják az egész közösségi test növekedését."

További képek